Salgótarjáni anziksz


Néhány napja Salgótarjánban volt dolgom. A közel kétórás buszozás vége felé, már lélekben készülődtem a leszálláshoz, mikor észrevettem ezt a romos, elhanyagolt területet. Rögtön megszólalt a vészjelző - akarom mondani a "fotótéma jelző" vészcsengő a fejemben, ezért leszállás után gyorsan visszamentem közelebbről is megnézni a területet.

***


Elsőre valami pincesornak néztem, de inkább valami támfal lehetett a domb oldalában, a felső részen pedig garázsok sorakoztak. Nagyon sűrű köd és hideg volt, amitől egészen misztikus arcát mutatta a terület. Jól látszott, hogy az alsó részen lebontottak valamit, mert elég sok bontási törmelék volt. Mögötte a támfalon két helyen is lécső vezetett a felső részre, a pasztell színben pompázó garázsokhoz.




Az ajtókon látszott, hogy nem mai építésű garázsok ezek. Az idő alaposan megdolgozta a falakat és deszka ajtókat, amitől a színek igazán csábítóak lettek. Beszélgettem egy férfival, aki elmondta, hogy lent egy lepusztult emeletes épület volt, amolyan cigánysor, az ablakokon kidugott füstölgő kályha kéményekkel. Mivel ez a látvány fogadta a városba érkező embereket, lebontották, és ekkor vált láthatóvá mindenki számára a mögötte lévő terület.