Zugliget gyöngyszeme a felújított Indóház


Korábbi írásom nyomán, melyet valószínűleg az illetékes elvtársak is olvastak, megmozdult valami. Néhány héttel később munkagépek lepték el az épület környékét. Először a gazt irtották ki, majd nekiláttak az épület állványozásának.
Rendesen elcsodálkoztam, mikor ezt láttam. Először azt hittem, bontáshoz készülődnek, de nem. Az egyik munkás világosított fel, hogy azonnali hatállyal, soron kívül kell a műemléket rendbe tenni. Két hónapig tartott a munka, állítólag a főváros és a kerületi polgármester személyes ügyének tekintette a dolgot, ezért rendszeresen ellenőrizték a munka menetét, a közpénzek helyes felhasználását.




***



Nagyon izgatott voltam, mikor az év utolsó előtti napján meglátogattam e nemes egykori végállomást. A korábbi egyetlen buszjárat helyett most három közül válogathat a kíváncsi turista, hogy a főváros különböző pontjairól könnyel elérhető legyen a hely. Azt nem mondom, hogy tömve volt a busz, de táncolni azért nem tudtam volna. Közeledve az Indóházhoz legnagyobb meglepetésemre egy réges-régi 1050-es típusú villamos motorkocsi húzott el mellettünk a Moszkva tér felé. Jobban megszemlélve kiderült, hogy helyreállították a rég felszámolt villamosvonalat és nosztalgiakocsik futkároznak a Zugligeti végállomáshoz. Ha ezt előre tudom, biztosan nem busszal megyek.


Nem mentem el a végállomásig, eggyel korábban szálltam le, a régi Indóháznál. Pazar látvány fogadott! Rendbe tették a környezetét, az épületet korhűen felújították, nyoma sincs a sok lomnak, málladozó vakolatnak. Először körbesétáltam a csodát és alig hittem a szememnek. Figyelnem kellett a nagy ámuldozásban, mert a villamosok - egykocsisok lévén - 3-4 percenként közlekedtek. A megálló lenti végénél lévő lépcsős feljáró egy gusztusos kávézóhoz vezetett. Kissé gyámoltalanul lépkedtem felfelé, hisz utoljára még széttúrt lomok hevertek mindenütt, most meg mintha visszamentem volna az időben 60-70 évet.



A kávézó belső tere igen érdekes volt. A falakon csíkos szövettapéta volt, körben ernyős világító falikarokkal. Masszív fapadló vezetett a széles pultig, amely rusztikus faragott külsejével a legszebb békeidőket idézte. Belépéskor rögtön megcsapta az orromat a frissen darált kávé illata. Egy középkorú hölgy főzte a feketét egy nagy porcelán presszógép mögött, hajában fehér horgolt fityula díszelgett. Mosolyogva lépett ki a pult mögül és a háttérben szóló gramofonzene ritmusára lépkedve felszolgált két kávét. Sajnos nem volt szabad hely, ezért kisétáltam.





A nyáron még bosszankodtam az épület és környezete állapota miatt, most meg nem győzöm befogadni a látványt. Az épület középső, tető alatti részét visszabontották az eredeti állapotnak megfelelően, itt most két sorban régies padok sorakoznak, védve az esőtől a várakozó utasokat. Most veszem csak észre azt a közepes méretű réztáblát, amely büszkén hirdeti, hogy az ellopott közpénzeket visszaperelve, a kerület összefogásával állították helyre ezt a becses műemléket. A tábla szerint ez volt az első ilyen akció a sorban, melyet tavasztól újabbak követnek.


Ami elsőre feltűnt, hogy a felújított Margit hídhoz hasonlóan, itt is figyeltek a részletekre. Nem a leegyszerűsítés volt a cél, hanem az eredeti példaszerű visszaállítása. A villamosoknál is tapasztaltam változást, ugyanis a régi korhű külső, hallhatóan új hajtást és futóművet takar. Fel is szállok a következő kocsira, mert már igencsak rám sötétedett. A belső kialakításnál itt is figyeltek a részletekre. Fából és rézből készült szinte minden, a mennyezeten pedig ízléses burák sorakoznak, hangulatos fénnyel töltve meg az utasteret.






Elég későn értem haza, így már nem volt erőm letölteni a képeket. Reggel viszont korán keltem, bekapcsoltam a számítógépet, és sietősen betettem a memóriakártyát a kártyaolvasóba. Szépen ütemesen jöttek le a képek, én pedig izgatottan vártam az eredményt. Valamit elállíthattam a letöltés helyével kapcsolatban, mert a megszokott mappában nem találtam a képeket. Gyorsan rákerestem a képekre az adataik szerint, de valami nem stimmelt.


Elképedve láttam, hogy nyoma sincs a felújított Indóháznak. Nem igazán értettem a dolgot, ezért a kártyát gyorsan visszatettem  gépembe, hogy ott nézzem meg a tegnapi termést, de itt is a romos épület volt látható. Nem értem mi történt, hisz tegnap én nem ezt láttam. Hogy lehet, hogy csak egy éjszaka telt el azóta és mindennek nyoma veszett?


A felvételek Nikon D700-as vázzal, 1,4/24mm, és 1,4/50mm optikákkal készültek.

Az Indóházról itt láthatod a 2011-ben,  és itt a 2012 júniusában készült képeket.

vlm2012