Királyrétről Nógrádra - úti beszámoló


A mai túrán a Börzsönybe kalauzolom az olvasót. Népszerű kirándulóhelyen túrázunk majd, zötykölődünk kisvasúttal és nagyokat sétálunk erdőn, mezőn. Kismarosról kisvasúttal utazunk Királyrétre, onnan gyalog indulunk útnak a a festői Nógrád községig. A kirándulás gyalogos része 7,2 km hosszú, tehát alig közepes távnak mondanám.

***


Mi egy hétköznapot választottunk a kirándulásra. Amire érdemes ilyenkor figyelni, hogy hétköznapokon csak április 1. és október 31. között közlekedik a királyréti kisvasút, viszont hétvégeken mindig. A Nyugatiból a 9:07-kor induló és Szobra közlekedő ingázó vonatra szálltunk fel. Érdemes böngészni a menetrendet, mert vannak vonatok, melyek mindenhol megállnak út közben, ez viszont Vácig sehol. Kismarosnál kell leszállni (ez Vác után a második megálló), ahonnan egy könnyű száz méteres sétával elérhető a kisvasút. A szobi vonat 9:44-kor érkezett, a kisvasút pedig 10:00-kor indult, tehát igen kényelmes az átszállás. 


Ami először meglepett, az a kisvasút maga. Úgy jó tíz évvel ezelőtt utaztam rajta utoljára és akkor még egy kis dízelmozdony vontatta az öreg kocsikat, most pedig egy forgóvázas, szépen felújított motorvonat várt ránk. A belső tere átlagon felüli minőségben elkészített faburkolat, alig hittem a szememnek. 













Nem könnyű fotózni a kisvasútból. A tíz méterenként illesztett síneken hatalmasakat rugózik a motorvonat, így az út egy csillapítatlan és folyamatos rázkódás. Ennek ellenére élvezetes az utazás, ami kb. 20 percet vesz igénybe Királyrétig.






Megérkezve egy csinos kis végállomás fogad, muskátlival "gazdagon" díszítve. A tető alatt valamikor zárt várakozó volt, amit azóta elbontottak.
Nos ez volt a kirándulás első szakasza. Már önmagában a vonatozás miatt is megéri eljönni, Királyréten pedig egy kis büfé, bekerített halastó, hotel, étterem és sok-sok séta vár ránk.



Ahogy a térképen is látszik, Királyrét többféle túra kiindulópontja is lehet, sőt, ha Kismarosnál letesszük a kocsit, és feljövünk ide, akkor egy könnyű körsétát is tehetünk a Soros-erdőt megkerülve, és a kisvasúttal visszamehetünk az autóhoz. Ha Nógrád községig sétálunk, akkor 7,2 km távra számítsunk.




Leszállva a kisvasútról, néhány lépés után egy kereszteződésbe érkezünk, ahol padok és asztalok várják a turistát, itt van büfé is, lehet vásárolni enni és innivalót. Ahogy a kereszteződésbe érkezünk, a jobbra vezető aszfaltos úton a zöld és piros jelzéseket kövessük, amely elhalad egy parkoló mellett, majd néhány tíz méter után egy alig észrevehető bokros ösvényen át jobbra levezet az útról. Tulajdonképp itt térünk be az erdőbe egy kis fahídon keresztül. A híd valamikor egy patak felett ívelt át, most inkább a köveken való botorkálástól óvja bokánkat, mert a mederben már csak néhány pocsolya látható. Átérve a hídon balra folytatjuk utunkat egy, a domboldalban vezető murvás ösvényen, amely tartogat némi látnivalót.


Az először széles turistaút hamar keskeny ösvénnyé változik, ahogy vezet a domb oldalában. Van, ahol alig két lábnyom a szélessége, kifelé lejt és murvás-görgeteges a felülete. Ezeken a helyeken nagyon óvatosan közlekedjünk, mert könnyen a patakmederben találhatjuk magunkat. Az út jobb oldalán jól látszik az erózió hatása, érdekes barnás rétegek figyelhetők meg a kőzetben.




Fent a korai "bejgli" korszakból megmaradt üledékes diós tekercsek láthatók. Nekem eléggé nehezemre esett egyszerre nézelődni és az ösvényen tartani magamat, de szerencsére nem hosszú ez a szakasz, odébb már jobban járható, de igen meredek kaptató vár ránk.




Leküzdve a jelentős szintkülönbséget máris szelídebb tájakon járunk. Először egy elágazáshoz jutunk, ahol kettéválik a piros és a zöld jelzés. Ha az eredeti tervekhez ragaszkodunk, akkor balra a zöld▬ jelzést kövessük.

Ősszel mi egy másik utat szoktunk itt választani. Ha így teszünk, akkor jobbra kb. 600 métert a piros jelzésen haladunk, amely kivisz minket egy bokros fennsíkra, ahol sok-sok bogyó várja az éhes kirándulót. Erről az útról balra ágazik ki egy szélesebb murvás bringaút, ha ezt követjük, akkor a fennsíkon kétszer is belefutunk a zöld▬ jelzésbe. A napos és száraz fennsíkon a turistaút és a kerékpárút egy jól kivehető nyolcas számot alkot, ezt körtúraként is felfoghatjuk, ha innen vissza mennénk Királyrétre. Ha viszont tovább megyünk, mindegy melyiket követjük, az út vége mindkettőnél Nógrád község. Nyári kánikulában inkább végig a zöld  jelzést ajánlom, a hűvösebb erdő miatt.

Egyenlőre viszont még az erdőben járunk, kellemes az út vonalvezetése, rengeteg fotótéma vár itt ránk. Ritkás ligetesben járunk, a nap fénye kellemesen szűrődik a fák közé, ahol mesterien játszik a színes levelekkel.






Amint kiértünk a fennsíkra (piros jelzés), egy sűrűn bokros szakaszon találjuk magunkat, ahol tonnaszámra legelhetjük a különböző erdei terméseket.








Itt az Ernő kezében kökény, vadkörte (vackor) és vadalma van. A kökény még eléggé savanyú, várni kell, míg megcsípi a dér, de aki szereti a savanykás ízt, az most is eheti.




Még nem ejtettem szót a nálam lévő felszerelésről. Két zoom optikát vittem magammal, a 24-70-est és a 80-200-ast, és számítottam a bogyókra, ezért a 60-as makrót is betettem a táskába. Így utólag a képeket visszanézve jó döntés volt, ritkán cseréltem objektívet és pont ez volt a célom. A túra rövidsége miatt ételt nem vittünk, csak innivalót, de azt bőven.


A Bika-réten most épp az őszi kikerics virágzik, nagyon szép látvány.






A rétet elhagyva, még kb. 1 km-t sétálunk a Soros-erdőben, nyíl egyenes úton. Itt már más a környezet, kevésbé vadregényes, de azért ez is nagyon kellemesnek mondható. Fogalmazzunk úgy, hogy kevésbé kapkodtam a gépet a szemem elé.






Ahogy kiérünk a Soros-erdőből hirtelen egy nagy domboldalon találjuk magunkat, amit Szőlős-mezőnek hívnak. Szőlőt nem láttam, inkább legelő, szántóföld és ezekhez hasonló dolgok találhatók itt, no meg egy kis kálvária. Régen nem volt bekerítve a terület, bár úgy látom, inkább jelképes a kerítés. Mire ideérünk, a gyalog tervezett séta több, mint felén túl vagyunk, és a korábbi erdős területhez képest egy sokkal szolidabb tájon járunk.




Balra tekintve a horizontot a 936 méter magas Csóványos zárja, szinte hívogatja a turista fáradt végtagjait egy újabb kirándulásra. Nagy lankák, dombok sorakoznak itt egymás mögött jelezve, hogy az ott már nem piskóta. Én már számtalanszor elindultam oda gondolatban, de mikor a térképet és a szintvonalakat nézem, mindig a fotelt választottam.
















Ezen az úton a dombon lévő kálváriához lehet eljutni. A kálváriáról most kivételesen nem mutatok fotót, hátha sikerül az Indásokat elcsalni ide, ezért legyen meglepi.
Bár még ezerrel sütött a nap, a hegyek felett már gyülekeztek a felhők. Még jó, hogy már közel a cél, mert ha most eleredne, nem lenne hol meghúzni magunkat.


Beérve a településre találunk egy kiépített forrást, amiből a környéken több is található. A víz hőmérsékletét jelzi, hogy a megtöltött kulacsok rögtön deresek lett. Szokták mondani, hogy a víznek nincs íze. Na ez egy nagy baromság, ez itt rettentően finom. Talán nem véletlen, hogy a helyiek is ide járnak ivóvízért.
Innen már csak néhány méter és az állomáson találjuk magunkat. Itt még a korabeli technika működik, mert mikor jön a vonat, akkor az épületből kisétáló egyik alkalmazott tekerte le kézzel a sorompót. Épp letettük a fenekünket az egyik padra, mikor a hegyek felől dörgés hallatszott. Ez így, ebben a formában már igen megnyugtató érzés volt.


Igazi kuriózum. Ilyet csak gyermekkoromban láttam (igen, voltam gyerek), mikor épp nem volt vevő a pénztárban, akkor kiszaladt a kis hölgy és a peron szélét szépítette. Ez a fajta gondoskodás már sajnos kihalófélben van. Remélem nem haragszik, amiért megörökítettem ezt a ritka pillanatot. Amúgy szokatlan volt látni, de az állomás mögötti terület be volt telepítve hatalmas napelemekkel, sőt, az iskola (vagy óvoda) teljes tetőfelülete is.

Valamikor sokat jártunk erre, nem csak ezen az útvonalon, hanem itt a településen is. A helyben sütött kenyér ízét azóta sem felejtettem, a kis cuki tejszínhabos sütijeit pedig kiló számra ettem (talán ezt bizonygatnom sem kell), nem beszélve a helyi gyümölcsökből készült főzött fagyiról. Jó tudni, hogy a terület nagy málnatermő vidék.




Bő fél óra várakozás után megérkezett Diósjenő felől a vonat, ami Vácig vitt minket, ott pedig 2-3 perc várakozás után átszálltunk a Szob felől érkező budapesti vonatra.

vlmworld2012