Mementó Park


Éjjel kettőkor riadtam fel. A fal másik oldalán valaki munkásmozgalmi dalokat énekelt. Először azt sem tudtam hol vagyok, és ki ez az idióta, de ahogy tisztult a tudatom, a zene is elnémult. Épp kezdtem újra elszenderedni, már a nyálam is majdnem elcseppent, mikor ismét rázendített: "Köszönjük néked Rákosi elvtárs..." riadtan kaptam fel a fejemet, néztem körbe a sötét szobában, de csak az ágy mellé készített vajlingban lévő, enyhén penészes szagú gombásodást gátló lötty nézett rám nagyokat pislogva. Felpattantam és bekapcsoltam a számítógépet, hátha találok a neten valami gyors megoldást. Mikor betöltött a gép, előugrott a nagy piros ablak, "November 7." Erről teljesen megfeledkeztem. Már korábban beállítottam riasztásnak ezt a dátumot, de valamiért nem jelzett. Most pedig beférkőzött a tudatalattimba és megállás nélkül buzdított, agitált.


***



Elég nehezen aludtam vissza ebben a ricsajban, de mikor reggel felékeltem az volt az első dolgom, hogy megnézzem, mivel jutok el a szoborparkba, amit újabban Mementó Parknak hívnak. A két zoomot pakoltam a táskába, a 24-70-est és a 80-200-ast. Már út közben eldöntöttem, hogy fekete-fehér és vérvörös lesz a képek színe. Na, ez a vérvörös nem pontos kifejezés, valójában szocialista vörös a neve és borzasztó nehéz kikeverni, ugyanis a vörösön kívül még valamilyen más színt is tartalmaz, de senki nem tudja milyent. Küzdöttem is vele rendesen, de egy idő után feladtam. Mérgemben fellapoztam egy régi elvtársias képeskönyvet, és ott megláttam egy szocialista vörösre színezett, amúgy fekete-fehér képet. Több sem kellett, rögtön leloptam a színeket róla, amiket aztán Lightroomban rátettem a képekre. Ez az! Kiáltottam fel, pont ilyet akartam. A világos tónusokat nem hagytam fehéren - ahogy először terveztem - hanem a képeskönyv megsárgult papírjához hasonló tompa, enyhén sárgás színezetnél kötöttem ki.



















vlmworld2012