Mahler "first" az előcsarnokban


Nos, a múltkor valahol ott hagytam abba, hogy megvettem a jó kis cd-t a Fesztiválzenekartól. Azóta legalább ötször hallgattam végig, most is éppen ez a lemez pörög és nem tudok betelni vele. Mahler I. korábban is megvolt, de az Atlantai Szimpatikusoktól, és hát abba a felvételbe nem sok lélek került, ezért nem szerettem hallgatni őket. Ez már nem az első eset, hogy Fischer Iván nagyszerű zenekara megszerettet velem olyan muzsikát, amit más zenekartól nem szívesen hallgattam.


***


A nagyon ND szűrőket, amiket ezekhez a képekhez használtam, pont az ilyen nagyszerű zenékhez találták ki.    Azt már egy jóval (sokkal) korábbi posztban is leírtam, hogy a népszerű ND110-es szűrőt én másként szeretem használni, mint a nagy többség. Ezekkel a szűrőkkel még verőfényes napsütésben is lehet 30-60 másodpercet exponálni, emiatt a mozgó témák nem, vagy csak alig hagynak nyomot a képen. A legtöbb fotós ezek szerint használja a szűrőt. Engem viszont a másik lehetősége érdekel, amikor én mozgok, sétálok a hosszú expozíciók alatt. Az itt látható felvételek 15 másodperces expozíciók, közben pedig sétálok, fordulok, csavarom a gépet, vagy épp megpróbálok mozdulatlan lenni. Olyan, mintha millió képet exponálnánk egymásra kis eltérésekkel. Persze, önmagában az a tény, hogy mozgok exponálás közben még nem garancia az érdekes fotóra. Az a jó, ha a kép főbb motívumai (folthatása) jól kivehetőek, és arra rakódik rá a "szellemkép". Ha jól sikerült a fotó, akkor utómunkában már nem kell más, mint erősebb kontraszt, és kész az alkotás. Aki teheti bátran próbálkozzon, jó móka csinálni, és érdekes nézni az eredményt.





vlmworld2013