2 perc az Árpád-házi Szent Margit plébánián



Valamit illene már kezdenem magammal. Csak járom az utcákat és semmi nem fogja meg a tekintetemet. Mostanában voltak olyan sétáim, amikor a szememhez sem emeltem a vállamon fityegő fényképezőgépet. Az a néhány kép, ami pedig nyomot hagyott a memóriakártyán, egyenesen ment a kukába.


***



A tegnapi délután is hasonlóan indult. A közel 40 fokos kánikula miatt semmi kedvem nem volt kimenni az utcára, ezért vártam délután hatig. Ekkor a 35 fok már egészen elviselhető volt, de fogalmam nem volt, merre menjek.
Az a legnagyobb baj, hogy máskor sincs ötletem a témát illetően, így leginkább csak céltalanul bolyongok a melegben.

A trolin ültem, amikor megláttam, hogy a Lehel téri templom kapui nyitva vannak. Sokat nem gondolkodtam, gyorsan leszálltam a következő megállóban és visszasétáltam. Éppen valamilyen szertartás folyt, ezért csendben besétáltam és óvatosan körbenéztem. Nem akartam nagyon mozogni, mert tudom, zavaró lettem volna, így csak néhány fotó készült.