Lassan elszunnyad a természet




***


Borongós, esős napok járnak mostanában. Már épp itt az ideje, hiszen lassan vége az ősznek, közeleg a tél. Ilyenkor elcsomagolja magát a természet, hogy végtelennek tűnő álma után jövő tavasszal új életet kezdjen.
Épp azon gondolkodtam, hová induljak sétálni, amikor megcsörrent a telefonom. Moncsiga volt az, és mai terveim után érdeklődött. Nem kellett sok, közös nevezőre jutottunk: irány a Csúcs-hegy, pontosabban az azt körbejáró turistaút. Akkor kezdett cseperegni az eső, amikor találkoztunk, és esett még egy jó darabig. Valójában cseppet sem zavart minket az égi áldás, hozzászoktunk már, meg a természet már csak ilyen.




Moncsiga szerint a környék igazi gombatermő vidék, ezért az átlagnál alaposabban nézelődtünk a talajon. Nem kellett sokat sétálnunk, mert az egyik rézsűn rátaláltunk néhány szép Őzláb gombára. Először megtorpantunk, hogy akarunk-e ilyen népszerű gombát fényképezni, meg hát nehéznek látszott a megközelítése, de végül úgy gondoltuk, megér egy misét. Picit rendbe tettük a szépség környezetét, majd előkerültek a vakuk. Eleve makrófotóra készültem, ezért a 105mm-es makró objektív volt a gépemen, és becsomagoltam még két kis makróvakut, valamint egy nagyot. Ezeket gondosan elhelyeztük a gomba körül és jöttek a próbafelvételek. Úgy 8-10 fotó után összeállt a végső világítás (végül csak két vakut használtam). Az eredményt itt láthatjátok. Hogy Moncsiga se maradjon vakus kép nélkül, azt találtuk ki, hogy beállítja fényképezőgépét viszonylag hosszú, 1/15 záridőre és és egyszerre nyomjuk meg az exponáló gombot a két gépen. Az enyém a vakukat villantotta, ő pedig "elkapta" a villanófényt. Nem volt egyszerű szinkronizálni magunkat a "tizedes" záridőhöz, de azért egy képnél csak összejött.











vlmworld.com