Erdei barangolás





Jó dolog a természet közelében lakni. Nem csak azért, mert helyben kínál kikapcsolódási lehetőséget, hanem azért is, mert kicsit "lelassul" tőle az ember. A mindennapos pörgés elveszi az ember lelkét és zombivá tesz. Amióta Piliscséven lakom teljesen más dolgok érdekelnek, és olyan apróságok tesznek boldoggá, mint pl. az, hogy egy feketerigó páros a kertben lévő diófán találta meg az otthonát, ott költi ki a fiókáit. Ez megtiszteltetés számomra. Nem ő az egyedüli fészekrakó a kertben, egy egész madárlakópark épült a fákon az elmúlt hetekben.
Tegnap egészen jó idő volt, ezért már délelőtt a turistatérképet nézegettem, merre is mehetnék kirándulni. Hosszas tanakodás után végül a ház mögötti erdő mellett döntöttem.

***


Piliscséven keresztül vezet az országos kéktúra útvonala, ezen sétáltam be az erdőbe én is. Valamikor tenger volt ezen a területen és ez meg is látszik a talajon. Vastag, süppedős homok borít mindent, és ez ki is hat a növényzet összetételére. Ez a kékkel jelzett turistaút nyíl egyenesen vezet a Tinnye-hegy oldalában előbb fenyvesek, majd vegyes növényzetű erdőben. Az út végig enyhén emelkedik egy 290 méter magas pontig, itt van Komárom-Esztergom és Pest megye határvonala. Ha ezen az úton tovább megyünk, akkor a Piliscsabai vasútállomásra jutunk. Én még a két megye határvonala előtt elkanyarodtam balra egy erdészeti úton, így jutottam vissza a házhoz.


Most igazán szép a természet, még üde az erdő, nyílnak a nyári virágok, és a levelek is épek, alig rágcsálták meg őket a hernyók és rovarok. Az említett kéktúra útvonala sok szakaszon egy kis mélyedésben, "teknőben" vezet. Azt gondolhatnánk, hogy az út miatt kiegyenlítették a természet ráncos talaját, de nem így van. A laza homokot a nagyobb esőzések áradata hordta el az utóbbi években, amelyre természetesen rásegített az erdőművelés által használt gépek forgalma is.










Lassan haladtam, kiélveztem a természet apró szépségeit. Miközben a kis növényeket fotóztam, folyamatos madárdal zengett az erdőben, és többször hallottam a kakukk hangját is. Hihetetlen békés volt az erdő, igazi kikapcsolódást nyújtott.






















Lassan de biztosan eljutottam a korábban már említett végpontomig, amely közel van a megyehatárhoz, ezért itt balra elfordultam a Piliscsévre visszavezető földutat követve. A térképeken ez a visszavezető szakasz gyertyánosként is meg van nevezve.