Rigó a diófán


Úgy másfél hónapja beköltözött kertünkbe egy rigópár. Először fel sem tűnt a dolog, mert a hím a kert közepén lévő magas fenyőfa csúcsáról énekelgetett naphosszat, arra gondoltam, csak átjáróban van nálunk. Aztán énekével elcsábított egy nőstényt, megszerették egymást, és szép lassan elkészült a költőfészek is. Akkor lett felásva a kert, és a rigó naphosszat szedegette fészkéhez a földből kifordított vékony gyökérszárakat.

***








Egyik alkalommal, amikor nem ücsörgött fészkében a kis rigó, odamerészkedtem a fa alá, az egylábú állványra rögzített fényképezőgépet feltartottam a fészekhez, és készítettem néhány felvételt. Sajnos nem tudtam elég magasra feltartani a gépet, így nem láttam bele a fészekbe, de szinte biztosan van benne tojás. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ez a szépséges rigópár nálunk talált otthonra, és remélem, hogy fiókáit is egészségben fel tudja majd nevelni. Mi megteszünk mindent értük.


A fenti képek több hete készültek. Tegnap reggel viszont Ernő rátalált egy picike madárra a fűben a fa alatt. Anyukája erre egy kicsit ideges lett és határozott csiviteléssel jelezte nemtetszését. Persze ettől kiesett a csőréből az összes rovar, amelyeket csak akkor tudott újra felkapkodni, amikor Ernő odébb lépett.

Aztán az esti locsolás közben kiszúrtuk a fiatal rigót az egyik fa ágán pihenni. Beszaladtam a fényképezőgépért és óvatosan megközelítettem a fát. A madárka nem igazán volt meglepődve, biztosan megszokta jelenlétünket, mert ahogy szép lassan befúrtam magam az ágak közé, időnként elszenderedett és semmilyen izgatottság jelét nem mutatta. Néha rám nézett, aztán hosszasan lecsukta szemeit. Persze nem volt egyszerű közel kerülni hozzá, mert a fa alatt egy tűztövis bokor van rengeteg tüskével, ennek nyomai meg is maradtak rajtam. Nem akartam sokáig zaklatni a fiókát, ezért óvatosan kimásztam az ágak közül.