Perzeidákra várva



Fél kilenc környékén indultunk el Ernővel a Piliscsév határában lévő domb tetejére. Már akkor sejtettem, hogy jóval messzebbre kéne mennünk, de autó híján ez gyalog nem igazán ésszerű cselekedet. Nem baj, be kell érni ennyivel, és ebből kell(ene) kihozni a legjobbat. Nem sok holmi volt nálam, egy háromlábú állvány gömbfejjel, egy időzítős kioldókábel, a fényképezőgép, rajta az 1,4/24-es obival, no meg egy ledes lámpa.

***