Vadak az erdő szélén


Ebéd utáni sétára indultunk a települést szegélyező erdő szélén. Alig mentünk pár száz métert, zörgést és morgást hallottunk a sűrű erdő homályából. Látni nem lehetett semmit, hiszen mi kint voltunk a napon, az állat pedig bent a sűrűben. Még egy kis morgás, aztán zörögve elszaladt. Hangjából ítélve vaddisznó lehetett. Eléggé meglepődtünk, mert nem számítottunk vadállatokra ilyen közel a házakhoz.

***



Talán mégsem véletlen a találkozás, hiszen itt, ahol a mező találkozik az erdővel, szinte 50 méterenként láttunk magaslest. Volt emeletes, normál, meg bódé is, no meg egészen vagány is. A 200-as makró volt a gépemen, ezért magam elé emeltem, hátha történik még valami. És jól tettem.


Nem kellett sokan mennünk, mert lépteinkre egy kis őzgida ugrott ki a fák közül. Ránk sem nézett, csak hatalmas ugrásokkal menekült a réten. Szívpezsdítő látvány volt és ezzel még közel sem volt vége a látványosságoknak.



Ernő szolt, hogy ott elől van valami. Először nem láttam semmit, majd némi keresgélés után észre vettem egy kis barnás foltot. Figyelt minket. Néhány lépést közelebb mentünk, és ekkor ismertük fel. Egy róka volt. Tátva maradt a szám, mert rókát még sosem láttam kint a természetben. Eléggé távol volt, így a 200-as tele nem sokat ért. Az itt látható két közeli fotó 100%-os nagyítás az eredeti képből. Nem sokat pózolt, mert a harmadik fotó után unottan elsétált a sűrűbe.